Még mindig az emberi felelőtlenségről

Az előzőekben arról írtunk, hogy az emberi felelőtlenség egy kutya szenvedéséhez és halálához vezetett. A hatóságok nemtörődömsége, hárítása miatt alakult ki az adott helyzet. Az állat szenvedése megelőzhető lett volna egy kis emberséggel. Most egy olyan esetről számolunk be, ahol egy ember élete a tét. A történet mindkét esetben a gazdánál kezdődik, aki megszabadult az állatától, úgy, hogy a társadalomra, a környezetére ruházta át a saját felelősségét. Ezeket az embereket felelősségre lehet vonni?

A tegnapi napon - 2013. 06. 26. - történt, hogy egy hölgy beszállított állatotthonunkba egy kutyát. Szokványos történet: találta az állatot, néhány napig tartotta, de nem kívánja megtartani. Talált állat, oltása, oltási könyve nincs. Az átvételkor egy dolog szúrt nekünk szemet: a hölgy elmondása szerint az állat agresszív, ő mégis nyugodtan beültette az autójába, és utazott vele gond nélkül. Felmerült bennünk, hogy valóban egy talált állatról van-e szó? Nem az első eset, amikor valótlansággal találkozunk.... az illető aláírta a nyilatkozatot, miszerint az állat, míg nála tartózkodott, senkit nem harapott meg....

Az állatot annak rendje-módja szerint karanténba helyeztük, egyedi megfigyelésre. Minden esetben ez az eljárás, ha ismeretlen eredetű az állat, oltási könyvvel nem igazolható, hogy az adott állat oltott-e.

Eltelt néhány óra, amikor egy másik hölgy telefonált: a lányát megharapta egy kutya és információjuk szerint az állat az állatotthonba került. Kijöttek és megnézték az állatot, valóban ő okozta a harapást, ami egy csúnya, mély sebet eredményezett.

Az állat beszállítója nem csak az állatotthonnal szemben, de  embertársával szemben is végtelen felelőtlenségről és lelketlenségről tett bizonyságot.

A veszettség egy olyan vírus okozta betegség, amelyet gyógyítani a jelenlegi tudásunkkal nem lehet. Ha valaki tehát megfertőződik akkor belehal a fertőzésbe. A vírus minden emlősállatot megbetegíthet, köztük az embert is. Ezért nem játék egy kutyaharapás és ezért nagy a felelőssége a kutyatartóknak. A kutyát beszállító hölgy tehát a harapás után a felelősségtől gyorsan megszabadult, a harapást elszenvedett emberrel nem törődve. Az állatotthon munkatársai előtt pedig eltitkolta, hogy harapás történt. Számunkra érthetetlen és elfogadhatatlan ez a magatartás!

A kutya karanténba került már a legelején, de most külön veszettség megfigyelés alá helyeztük. A veszettség megfigyelésre azért van szükség, mert ha az állat a két hét alatt tünetmentes marad, akkor a hölgyet nem kell beoltani, de ha az állat elpusztul, akkor boncolásra van szükség és a harapást elszenvedett hölgyet be kell oltani. Gondolom mindenki átérzi, hogy mit él át most az illető.

A kutyák kötelező veszettség elleni oltása elsősorban az embert védi, azért van kialakítva ennek a rendszere, mert a betegség ellen csak megelőző oltással lehet védekezni, gyógykezelni - mint már fentebb is írtuk - a betegséget nem lehet. Az, aki a kötelező oltást elmulasztja, felelősségre vonható (szabálysértési eljárás), saját magát is veszélyezteti.

Mi állatvédők, fontosnak tartanánk, hogy a macskák veszettség elleni oltása is kötelező legyen, főleg olyan esetben, amikor a cica ki-be jár a kertből és senki nem tudja milyen állatokkal érintkezik. (Az állatotthonból örökbe fogadott macskák rendelkeznek a veszettség ellen védőoltással.) Az állatorvosok között évek óta vita folyik a macskák kötelező oltásáról, sokan azt mondják, nincs értelme a bevezetésének, mert nem megoldható. Ez valóban így van és így is lesz, addig, amíg olyan felelőtlen emberek vannak, mint az esetben szereplő hölgy. Azok is nagyon felelőtlenek, akik úgy tartják a kutyát - és élnek vele együtt -, hogy a kötelező oltást elhanyagolják. Anyagi okokra hivatkoznak, holott a saját vagy gyerekeik élete a tét. Nem lehet azonban ezen a hozzáálláson csodálkozni, hiszen a csupán néhány száz forintba kerülő parazita elleni tablettát sem veszik meg sokan. Holott negyedévente száz forinttal megelőzhető az állat fertőződése, ezáltal az ember magát is védené, hiszen vannak olyan paraziták, melyeknek csak köztes gazdája a kutya, végleges gazdája az ember. Az utcán macskákat etetők a másik felelőtlen csoport, akik nem gondolják végig, hogy az állat etetésével csak annak szaporodásához járulnak hozzá, de ha az állat beteg lesz, akkor nem gondoskodnak róla.

Nem pánikor akarunk kelteni, csak a felelősségteljes állattartásra hívnánk fel a figyelmet. Hazánk mentes a veszettségtől, évek óta nem okozott emberi halált ez a betegség, de a környező országok némelyike sajnos nem mentes és a potenciális veszély fennáll. Érthetetlen számunkra: ha a baj évenként egy oltással megelőzhető, akkor sokan miért vonják ki magukat ez alól. A megoldás tehát nem az, hogy nem tartunk állatot - mennyivel szegényebbek lennék az állatok nélkül! - hanem az, hogy felelősen tartjuk őket!