Az év élőlényei

Az év emlőse - az európai vidra (Lutra lutra)

Ezt a csodálatos emlőst Fekete István is megörökítette egyik könyvében. A legtöbb ember kedveli, mert általában a játékos természetét ismerik. Ennek ellenére veszélyeztett faj egész Európában. Hazánkban fokozottan védett, eszmei értéke 250.000 Ft. Nálunk a fő veszélyeztető tényezők: a vizes élőhelyek pusztulása, a halastavak számának csökkenése, a vízpartok lebetonozása, a parti növények írtása, a vízközeli autóutak, a vízszennyezés. Európai viszonylatban szerencsére a hazai állomány kiemelkedő, de természetesen nagyon fontosak a természetvédelmi intézkedések. Ha testközelből szeretne valaki vidrát látni, látogasson el az Alaptívány a Vidrákért petesmalmi központjába.

Magányosan él a párzási időszak és a kölykeit vezető nőstény kivételével. Téli álmot nem alszik, vackát maga ássa a víz fölé hajló fák tövében. A kotoréknak a víz alatt és a víz felett is lehet nyílása. Nagyon változatosan táplálkozó ragadozó, étlapján megtalálható a hal, kétéltű, rákfélék, pézsmapocok, újszülött nyúl, egyéb rágcsáló, gerinctelenek, kagylók, nagyobb rovarok, rovarlárvák. A halak közül az úszás közben könnyen elfogyasztható, tömeges fajokat kedveli. A vízben vadászik, játszik, de idejét főleg a vízparton, a vackán pihenéssel, alvással tölti. Játékos természetét mutatja az a megfigyelés, amikor egész vidracsaládokat láttak "szánkózni", magasra felmentek a parton és hason csúsztak le a lejtőn. A kihűléstől a vízben nem zsírréteg védi, hanem víztaszító bundája. Egy négyzetceniméternyi bőrfelületre 50 000 szőrszál jut. Körülbelül 10 méter mélységbe és 1-2 percig merül maximálisan. Természetes ellenségei, a róka és nagyobb ragadozó madarak a kölyköket veszélyeztetik.

A nőstény 62 napi vemhesség után 1-4, leggyakrabban 2 kölyköt hoz világra. A kölykét 3 hónapig szoptatja, de jelentős ideig, esetleg több mint egy évig együtt maradhatnak. 2-3 éves korukban válnak ivaréretté. A nőstény esetleg csak két évenként nevel kölyköket. A hím nem vesz részt a kölykök felnevelésében. Potenciális életkora tíz év felett van, de természetes élőhelyein ennél jóval kisebb a várható élettartama.

Az év madara - az erdei fülesbagoly (Asio otus)

Magyarország leggyakoribb bagolyfaja, védett, eszmei értéke 50.000 FT. A kis erdőfoltokat, a folyók ártereit, a parkokat kedveli. Ragadozó madár, nyílt területeken vadászik a rágcsálókra, fő tápláléka a mezei pocok. Zsákmányát egészben nyeli le, az emészthetetlen részeket köpet formájában kiöklendezi. A köpet vizsgálat segít a rágcsálópopulációk tanulmányozásában is. Télen madarakat, főleg verebeket is zsákmányol. Álladnó madarunk, a telet nagy csoportokba verődve, sokszor a városokba húzódva vészelik át. Márciusban ezek a csoportok párokra bomlanak. Fészket nem épít, főleg elhagyott varjúfészkeket használ, a fészket a tojó választja ki, a hím által kijelölt területen. Március végén, április eljén rakja el 4-6 db fehér tojását. A tojó az első tojás lerakása után azonnal kotlani kezd, így a fiókák között rendre egy-egy nap korkülönbség van. 27-28 napig kotlik, csak késő este jön ki a fészekből, hogy a tollait rendbe szedje. Az eleséget a hím hordja. Fiókái fészeklakók. A tojó csak két hetes koruk után kezd el vadászni, addig ő melegíti a fiókákat. A fiókák szeme 5-7 napos koruk között nyílik ki. A fészket már három hetesen - a röpképességük előtt - elhagyják, a fák koronájában ugrándozva szétszóródnak. Szüleiket panaszos, elnyújtott „pí-í” hanggal hívják. Egy hónapos koruk után tanulnak meg repülni, ami után szüleik egy ideig még etetik őket. A ragadozók (róka, nyest, héja és egerészölyv) főleg a röpképtelen fiókákat veszélyeztetik.

Az év hüllője, kétéltűje - keresztes vipera (Vipera berus)

Hazánkban minden hüllő és kétéltű védett, a keresztes vipera fokozottan védett, eszmei értéke 250.000 FT. A téli pihenőt követően február végén-márciusban jelenik meg, eleinte keveset mozog, és sokat sütkérezik. A hímek minden esetben 2-3 héttel előbb jelennek meg mint a nőstények (az időjárás függvényében), majd először levedlenek. A párzás elmúltával pár négyzetméteres területen zajlik mindkét nem életritmusa, melyet gyakran több állat oszt meg egymással. A megfelelő élettér minden esetben vízhez kötött. Tavasszal és ősszel szinte egész nap, a nyári hónapokban csak a reggeli és a késő délutáni órákban aktív. Éjjel nem mozog. Tápláléka főleg kisemlősökből áll, de kétéltűeket, más hüllőket, rovarokat is fogyaszt. Zsákmányát marással teszi ártalmatlanná. Az áldozat először megbénul, majd elpusztul. A vipera a megmart zsákmányát a szagnyoma alapján tájékozódva, a fej felől kezdi lenyelni egészben. Az újszülöttek elsősorban egyenesszárnyú rovarokon (szöcskék, sáskák) kezdik meg a táplálkozásukat. A sikeres zsákmányszerzést emésztési pihenés követi.

A nőstények a telelőhelyek pár kilométeres körzetében foglalnak területet. A hímek a március-áprilisi párzási időszakban igen nagy területen vándorolnak, keresve az alkalmas nőstényeket. Egy-egy nőstényért heves harc alakulhat ki a hímek között. A keresztes vipera álelevenszülő: utódai a testében fejlődnek 75-100 napon át, ezt követően lágy, átlátszó burokban jönnek világra. A felnőttektől csak méretükben különböző, 18-19 centiméteres kicsinyek száma 6-14, számuk egyenesen arányos az anyaállat életkorával. A kicsinyek a felnőttek szagnyomai alapján találják meg a majdani teleléshez nélkülözhetetlen búvóhelyeiket. A telelésre alkalmas üregekben, faodvakban, rágcsálójáratokban akár több száz példány is összegyűlhet, és a viperák gyakran más kígyó- és gyíkfajokkal is megoszthatják vackukat.

A viperamarás a faj elterjedési területén meglehetősen gyakori, de ez elsősorban az emberi tevékenység kiterjesztésének következménye. Gyakran házi- és haszonállatok az áldozatok. A faj rejtőzködő életmódot folytat, és különösen melegben, nagyon éber is, és nagy távolságból észleli a felé közelítő embert. Veszély esetén minden esetben menekülni próbál előbb, de véletlen rálépés vagy megfogása esetén, hangos fújással kísért sziszegéssel igen hevesen védekezik, és a legvégső esetben villámgyors mozdulattal belemar a támadójába, ami nagyon gyakran először csak úgynevezett álmarás, mivel ténylegesen nem marja meg a zaklatót, csak többszöri marása után. Sok esetben az álmarás alatt mérget sem fecskendez be a megharapottba. A keresztes vipera mérgének viszonylag alacsony a toxicitása. A kígyómarás ritkán halálos, a vér alakos elemeit kicsapó méreg ettől függetlenül huzamosabb ideig tartó kellemetlenséget és részleges bénultságot okozhat, a felépülés legfeljebb egy évig tart. Fontos, hogy a sérült minél hamarabb megkapja az ellenszérumot. Ma legalább nyolcféle ellenméreg ismert keresztes viperamarás esetére.

Természetes ellenségei a sünök és a vaddisznók, de a fiatal viperákat szinte minden fogyasztja (nagyobb madarak, vakond, ragadozó futrinkák stb.). Emberi részről elsősorban élőhelyeinek drasztikus megváltoztatása, átalakítása fenyegeti, illetve gyakran pusztítják el félelemből is az észrevett állatot.

A viperákat az ártalmatlan siklóktól jól megkülönbözteti a függőleges metszésű pupilla, a rövid, tömzsi, hirtelen elvékonyodó farkuk. A siklók pupillája kerek, farkuk, hosszú, folyamatosan vékonyodó.

 

Az év hala - a süllő (Sander lucioperca)

Nem védett halfajunk, mely a a nem túl gyors folyószakaszokat, és a jó oxigénellátottságú, szennyezésektől mentes állóvizeket kedveli. Jól alkalmazkodik a sókoncentráció változásához, így félsós, torkolat közeli tengeröblökben is megél. Elkerüli viszont a laza üledékkel fedett mederrészeket és az elmocsarasodó vizeket, mivel a lebegő iszapfelhő szemcséi a kopoltyúlemezei közé jutva a hal pusztulását okozhatja. Egész Európában elterjedt, de ahol nem őshonos, ott is szívesen telepítik, mert jó minőségű a húsa. A kisebb méretű halakra vadászik, ha elvéti zsákmányát nem üldözi, előle a halak legyezőalakban menekülnek. Ívása március-április hónapban zajlik, 10-12 fokos vízhőmérsékletnél. A tejes süllő miutűn a lerakott ikrákat megtermékenyítette, a fészek mellett marad, azt őrzi és gondozza: távol tartja az egyéb halakat, úszóival legyezi az ikrákat, hogy friss vízhez juttassa őket. Az ivadékok kikelése 1 hét után történik, majd még egy hetet nem táplálkozó lárvakorban tölti, ekkor a szikzacskóját éli fel. Utána már beindul a ragadozó ösztöne, nagyon apró élőlényekkel táplálkozik, de már úgy, mint felnőttként is tenni fogja. Március 01 - április 30. között van a tilalmi időszak, egyébként egész évben horgászható, a kifogható mérethatára 30 cm, az ennél kisebbeket vissza kell ereszteni. A legnagyobb példány 117 cm volt, haza rekordja 15,5 kg volt. A süllő legnagyobb ellensége a kárókatona, (veszély esetén lelapul és nem bújik el, így könnyű zsákmány), és a vízminőség, ha az nem megfelelő, akkor az fiatal ivadékok akár éhen is halhatnak.

Az év rovara - a tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis)

A Föld rovarfajainak nagyobb része eleven növényekkel táplálkozik, de igen sok közöttük a ragadozó és az élősködő is. Van azonban egy csoport, amely talán még az előzőekénél is fontosabb, és fajszámuk is jelentős, százezres nagyságrendű. Ők tüntetik el más élőlények elhalt maradványait – a korhadt fát, a lehullott avart, a trágyát és a tetemeket. Ezekből az anyagokból folyamatosan óriási mennyiség keletkezik, ami a lebontó rovarok nélkül – csak a baktériumokra és a gombákra hagyatkozva – szinte élhetetlenné tenné a Földet. Ezeknek a bogaraknak fontos szerepe van az ökoszisztémában, lebontó tevékenységük nem csupán a felhalmozódott szerves anyagot tünteti el, hanem hozzájárul a tápanyagok visszajuttatásához és a talajképződéshez is – tehát a támogató ökoszisztéma szolgáltatások közé tartozik.

Bár ezek a rovarok sokak figyelmét elkerülik, szépségük és érdekes életmódjuk nem marad el más csoportokétól. A kifejlett tavaszi álganéjtúró bogár (az imágó) testhossza 12–20 mm. A hímet és a nőstényt külsőleg szinte lehetetlen megkülönböztetni. Kültakarója fémesen fénylő kék, kékeszöld vagy zöld, néha csaknem fekete, vagy (főleg az Északi-tenger partvidékén) sötétlilás. A délebbi és alacsonyabb területeken a szín a zöld irányába tolódik el – Magyarországon a Balatontól dél felé egyre több a teljesen zöld egyed –, észak felé és magasabban a kék, majd a fekete szín dominál. Lárvája a lemezescsápú bogarakra általánosan jellemző pajor: teste fehéres színű, C alakúan görbült, mélyen a föld alatti tenyészkamrában fejlődnek. A tavaszi álganéjtúró csaknem egész Európában előfordul, kivéve Izlandot, a Skandináv-félsziget északi részét és az Ibériai-félsziget déli részét. Keleten megtalálható a Kaukázusban, Kis-Ázsiában és Iránban is. Magyarországon a hegységekben és a dombvidékeken sokfelé megtalálható. A fátlan alföldi pusztaságokról hiányzik. Elsősorban a meleg, napsütötte élőhelyeket kedveli.

Rajzáscsúcsa május-júniusra esik – ilyenkor jönnek elő a földből az új nemzedék tagjai, melyek azután őszig láthatók. A kifejlett bogarak nappal táplálékot és párt keresnek; párás, napos időben repülnek is, főleg a délután második felében. Hűvös napokon vagy hosszan tartó meleg, száraz időszakban a talajba ássák magukat. A tavaszi álganéjtúró leginkább a ló és a szarvasmarha ürülékét kedveli, de beéri bármilyen más patás trágyájával, vagy akár nyulak, ragadozók és az ember ürülékével. Megtalálható rothadó vagy erős szagú gombákon is, amilyen például a szemérmetlen szömörcsög (Phallus impudicus). Táplálkozhat hullott, erjedő gyümölccsel, bomló tömeges növényi maradvánnyal (vastag avarral, komposzttal). Dögöket is felkeres.

A tavaszi álganéjtúró egyedfejlődése egy év alatt lezajlik, augusztus-szeptemberben párba állnak, majd elkészítik a lárvák fejlődésére szolgáló helyet, melybe trágyalabdát készítenek, a nőstény egyetlen petét helyez a labdába, és feltöltik a kamrát, és a függőleges járatot talajjal. A felnőtt bogarak nem telelnek át; a munka befejeztével – legkésőbb az első fagyok idején – életük rövidesen véget ér.  A petéből egy hónap múlva kikel a lárva, és a tél folyamán, a biztonságosan fagymentes mélységben feléli a trágyagolyót. A következő év elején bebábozódik, hamarosan imágóvá alakul, majd a kültakarója kiszíneződése és megkeményedése után, tavasszal-nyár elején kiássa magát a felszínre.

Magyarországon a tavaszi álganéjtúró nem ritka. Élőhelyeinek jelentős része védett területekre esik, így nem is számít veszélyeztetettnek, ezért nem is szerepel a védett fajok között. Amíg természetes élőhelyeit sikerül megőrizni, addig maga is biztonságban van; sőt a hazai erdők  vadállományának hasznára is válik.

A legfőbb különbség a ganéjtúrók és az álganéjtúrók családja között az, hogy az álganéjtúróknak egyszerű rágóik vannak, amelyek a táplálék darabolására valók, és utódaikat magukra hagyják. A valódi ganéjtúrók rágói is és ivadékgondozása is sokkal bonyolultabb.

 

Az év gombája - a csoportos csészegomba (Microstoma protractum)

Az északi féltekén honos, élénk narancsvörös gombafaj. Lombos vagy vegyes erdők talaján él, ahol a szerves korhadékokat bontja. Tavasszal és kora nyáron terem. Nem ehető.

A csoportos csészegomba termőteste 4-10 mm átmérőjű, nyeles csésze. A kehely kezdetben zárt, gömb alakú; később csillag alakban, hegyes karéjokkal felnyílik. A karéjok éle világos, sárgás. Kívül fehéren szőrös, belső termőrétege élénk narancsvörös vagy vérvörös színű. Húsa fehéres, szaga és íze nem jellegzetes. Nyele 2-4 cm hosszú és 2-3 mm vastag. Felülete szőrös, színe fehéres rózsaszín. Általában csoportosan fordul elő, 5-10 példány alul összenő; néha elágazó.

Spórapora fehér. Spórái ellipszis alakúak, simák, 2-4 olajcseppel, méretük 40-55 x 15-17,5 μm.

Az év vadvirága - a nemes májvirág (Anemone hepatica)

Elterjedési területe az északi félgömb mérsékelt övi erdős területei. Közép-Európában őshonos. Ritka növény, hazánkban védett, eszmei értéke 5000 FT. Kistermetű (max. 15 cm) évelő, gyengén mérgező növény, s mint olyan, természetes gyógyhatással bír. Máj-, epebajok, vizelési zavarok, vese-, hólyagbántalmak ellen fogyasztják. Drogja (Hepaticae folium) glikozidát, csersavat és szaponint tartalmaz.

A nevét leveleiről kapta, melyek némileg a lebenyes felépítésű májhoz hasonlítanak.

A nemes májvirág nyirkos és sziklás erdők, az üdébb, mészben gazdag, kőtörmeléket is tartalmazó vályogtalajokat kedveli. Termőhelyein általában nagyobb állományokban fordul elő. A virágzási ideje március–április között van.

 

Az év fafaja - a tatár juhar (Acer tataricum)

Közepes termetű fa (20m). Törzse szabálytalan, görbe, erősen ágas, koronája sűrű. Hosszú életű (200-300 év, lassan növő faj. Termése szeptember végén érik, október novemberben hullik. Tőről nagyon jól sarjad.

A tatár juhar a honfoglaló magyarok útvonalán elterjedt, általuk is ismert fafaj. Az alföldi területeken erőteljesen visszaszorult, de a hegy- és dombvidékeken is kevésbé becsülik alacsony termete, csekély gazdasági értéke miatt. Ökológiai szerepe azonban jelentős. Elviseli a szárazságot, tűri az árnyat, de a meleg az, amit szeret. Neutrofil növény, ami azt jelenti, hogy képes megkötni a levegőből felvett táp­elemeket, ezzel  javítja talajának minőségét.

 

Poligám virágai laza sátorozó bugában nyílnak, keskeny szirmai sárgászöldek.

Termése 2–4 cm hosszú ikerlependék, a szárnyak közel párhuzamosan állnak.

Az év egyedi fája - a kaposvári Szabadságfa

A kocsányos tölgy a kaposvári Berzsenyi Dániel Tagiskola udvarán áll, a helyiek Szabadságfa néven ismerik. A fát 1929. április 18-án, épp 90 évvel ezelőtt ültették az 1927-ben átadott iskolaépület udvarán. A csemete a kőszegi polgármester jóvoltából a trianoni határról, az Írott-kőről került Kaposvárra, s az ültetéskor a fa gyökereire Kassa, Kolozsvár és Nagyvárad földjét hintették.

Az elmúlt 90 évben több ezer berzsenyis diák életét kísérte végig a „nagy tölgyfa”, hisz az iskolai ünnepségek, évnyitók, évzárók helyszíne az udvar, ahol a fa áll. Időről időre az iskola legkitűnőbb tanulói az elismerő oklevelekre erősítve a tölgyfa egy-egy préselt levelét is megkapták emlékül. magassága több mint 18 méter, törzse kerülete pedig 388 cm.

 

 

Az év ásványa a turmalin

 

kristályos turmalin   

A turmalincsoport (boroszilikátok) féldrágakövek. Főképp gránitokban, valamint a hozzá kapcsolódó társulásokban fordul elő, metamorf kőzetekben (pl. gneiszben, granulitban) is megjelenik. Sugaras halmazokban, ritkábban tömegesen fordulnak elő a csoport tagjai. Kristályai néha több centiméter méretűek, elnyúlt oszlopokban, oszlopcsoportokban. A szilikátok között önállóan turmalincsoportban jelennek meg, mint boroszilikátok. Kedvelt ékszeripari alapanyag, önálló befoglalásokban, de kombinációkban is használatos. Keménysége: 7,0-7,5 kemény ásvány. Nem hasad, törése egyenetlen, kagylós, üvegfényű. Színe nagyon változatos, átlátszó fehértől a feketéig; az ékszeriparban 45 színváltozata ismert, többszínű és színváltó példányai is előfordulnak. Neve a turmali szingaléz szóból ered, mely színes drágakövet jelent.

nyers zöld turmalin

 

Az év ősmaradványa - az óriás fogú cápa (Carcharodon Megalodon)

A Megalodon szó jelentése: óriás fog. Minden idők leghatalmasabb halaként testhossza elérhette a 18 métert. Korának tengeri csúcsragadozója volt, fő táplálékát emlősök: kisebb termetű bálnák, delfinek, tengeri tehenek, fókák képezték. Legkorábbi leleteit a miocénből, kb. 16 millió éves kőzetekből ismerjük, kihalása pedig a pliocén végére, kb. 2,6 millió évvel ezelőttre tehető. Kihalása egyik fő okának a kezdődő jégkorral beköszöntő globális lehűlést, egyben a világtengerek vizének lehűlését tartják. Magyaországon nagyjából egy tucatnyi lelőhelyről ismerjük leleteit. Nem a ma élő fehér cápa rokona, hanem a heringcápa alakúak közé tartozik.

Megalodon foga

 

Amennyiben figyelmesen olvastad el a fentieket, könnyedén ki tudod tölteni tesztünket. Játékra fel!

AZ ÉV ÉLŐLÉNYEI 2020 teszt