A természetvédelmi őr munkája

Gyermektagozatunk februári foglalkozása a Waldorf iskola két csoportjában a természetvédelmi őr munkáját mutatta be. Vendég előadónk volt Fenyvesi László, a Duna Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őre, a Dinnyési-Fertő "gazdája".

Fenyvesi László nagyon szereti a munkáját, ráadásul remek pedagógus, érdekes történeteivel le tudja kötni a gyerekek figyelmét. Sok diát hozott magával, ezek segítségével mutatta meg munkája legszebb pillanatait. 

KÉPEK

Az előadás a négy évszakhoz kapcsolódott, a téli feladatokkal kezdte Laci a bemutatást. Ilyenkor varsababákat készítenek a jégen, hogy majd minél több fészkelőhelye legyen a nádasban élő madaraknak. A varsababát valamikor a halcsapdák megjelölésére használták a halászok, de a madarászok felfedezték, hogy ezek az összekötött nádkötegek nagyon jó fészkelőhelyek. Legfelül általában kócsagok vagy szürke gémek telepednek meg rajta és még két szintre szoktak a különböző nádi madarak fészkelni benne. A téli időszak másik fontos feladata az odúk készítése, melyeket ki is kell helyezni, hogy az érkező madarak minél több fészkelő helyet találjanak. Megismertük a nagy fakopáncsot, aki remek odú készítő, de sajnos kevés van belőle és kevés az öreg, odú készítésre alkalmas fa is. Ezért szükség van az ember munkájára is. A Dinnyési-Fertőn kialakításra került a Madárdal Tanösvény, melynek címermadara a barkós cinege, róla is láthattunk képet. A tanösvény egy része szabadon látogatható, de vannak részei, melyekhez szakvezetést kell kérni. Laci rendszeresen szervez túrákat, a kb. három órás programon madárgyűrűzés is van. Ilyenkor a látogatóknak lehetőségük van a gyűrűzött madarak elengedésére.

Megismertük a tüzesfejű királykát, mely Európa legkisebb madara, az őszapót, mely állandó madarunk, annak ellenére, hogy rovarevő. A fenyő tűkön megbúvó apró rovarokkal táplálkozik télen. 

A tavaszi képeken természetesen a fiókanevelésről lehetett a legtöbbet látni, egy-egy faj fennmaradását meghatározza, hogy kellő számú fiókát tudnak-e felnevelni. Ha olyan fészket találunk, melyben sok a fióka, az valószínűleg cinege fészek lesz.

Megismertük az év madarát, a tengelicet, érdekes történeteket hallottunk róla, például megtudtuk azt is, hogyan lett ilyen szép színes tolla. A gyerekek matricát, könyvjelzőt és naptárat is kaptak, mindegyiket a tengelic díszíti.

A fecskékről, ezekről a nagyon hasznos madarakról is sokat mesélt az előadó. A füsti fecske egy évben közel egy millió rovart elpusztít! Sajnos, az emberek egyre kevesebb jószágot (tehén, sertés, baromfi) tartanak a ház körül, ezáltal csökken a fecskék élettere is. A füsti fecske és a molnár fecske másfajta fészket épít, most már ezeket is meg tudják különböztetni a gyerekek. 

A kanalasgém az egyik jellegzetes madara a területnek, láttunk képeket az egy két napos, majd a néhány hetes fiókáról és végül a felnőtt madárról is, így gyakorlatilag végig követhettük a fejlődését.

Az üstökös gém, más néven selyem gém, nagyon ritka madár, a Dinnyési-Fertőn két pár költ, tavaly négy fiókájuk volt.

Láttuk hogyan lehet lessátorból kócsagok tömegeit fényképezni, a lessátrat egy kubikgödör közelében állították fel, a kubikgödröt megtöltötték halakkal és csak várni kellett, hamarosan közel harminc kócsag érkezett a terített asztalhoz. A nagy kócsag a magyar természetvédelem jelképe.

A Dinnyési-Fertő nyári és őszi arcát is megismertük, a természetvédelmi őr, minden idejét a szabadban tölti, függetlenül az időjárástól. Ismeri az időjárást, a növények fejlődését, az állatok szokásait, kilesi a természet titkait.

A madarak mellett a kétéltű és hüllő faunáról is hallottunk, és betekintést kaptunk az emlősök életébe is. A zöld levelibéka, a vizisikló jellegzetes lakója a Fertőnek. Megtudtuk, hogy sok kisvidra elárvul, mert a szárazföldön nem túl gyorsak az állatok és gyakran esnek az autók áldozatául, amikor a Fertőről a Velencei-tóhoz igyekeznek. Sajnos mind a főút, mind a vasút leválasztja a Fertőt a tóról, így az állatok számára komoly akadályt képez.

Kuvikkal, füles kuvikkal is ismerkedtünk, a kis vöcsök érdekes életmódját és jellegzetes testfelépítését is megismerték a gyerekek, megtudták honnan ered az "úszik, mint a vöcsök" mondás.

A természetgazdálkodás, a legeltetés fontosságáról is kaptunk információkat.

Az előadás végén néhány madármentésről hallottunk, Laciék neveltek fel maguk által kikeltett gólya fiókát, de olyat is, mely egy napos korában esett ki a fészekből. Ezeket a fiókákat felnevelték, majd sikeresen adoptálták, vagyis elhelyezték őket olyan fészekben, ahol hozzájuk hasonló korú fiókák nevelkedtek. A gólya szülők befogadták őket és sajátjukként felnevelték őket.

Köszönjük Fenyvesi Lászlónak az élményekkel teli és érdekes képekkel illusztrált előadásokat!