Rádióriport a szeparációs szorongásról

Benkő Andrea a Kossuth Rádióban nagyon fontos témával foglalkozott.

a riport

A kutyatartás sokat változott az eltelt évtizedek során, szerencsére egyre többen felismerik, hogy milyen remek dolog nemcsak tartani a kutyát, hanem igazi együttélés keretében figyelni rá, megismerni minél jobban. A kutyatartás változása azonban nem mindig hozza magával a gazdik ismereteit. A magyar etológia élen jár a kutya, mint családtag kutatásokban, de a magyar gazdiknak még sok bepótolni valójuk van. A kutya falkában élő állat, nem szeret egyedül lenni, a családban élő kutya számára az emberek jelentik a falkát, ha magára hagyják az szorongást alakíthat ki nála, főleg, ha más tényezők is bizonytalanná teszik (korán leválasztották, sok gazdája volt, túlságosan kényeztetik, így azt éli át, hogy ő a felelős a falkáért). A kölyök kutyák nevelése során a legnagyobb gond, hogy amikor hazaviszik, akkor 24 órában mellette vannak, mindenki vele foglalkozik, majd egyszercsak, hirtelen marad magára. A kutya nevelése, szocializációja ugyanolyan feladata a gazdának, mint az etetés, az állatorvosi ellátás biztosítása.

Benkő Andrea a Kossuth Rádió riportere május 13-ai, szombat délelőtti riportjában járta körül a témát.

Krepsz Gyöngyit, állatotthonunk vezetőjét arról kérdezte, hogy ez a probléma mennyire érinti a menhelyeket. Krepsz Gyöngyi elmondta, hogy sajnos gyakori az, amikor a gazda nem hajlandó segíteni a kutyának, inkább leadja a menhelyen, kevesen veszik igénybe szakemberek segítségét.

A riportban Habalin Csilla, Málna gazdája beszél arról, hogy ők mi mindent megtesznek Málnáért, hogy feloldják a szorongását. Példaértékű gazdik. Nem szégyenlik szakember segítségét kérni, kutyaiskolába járnak Málnával, sokat kirándulnak vele és a városi léthez is szoktatják.

Győrfi Henriett, a Dog Garden kutyatrénere van segítségükre, aki különböző technikákat tanít a gazdiknak a stressz leküzdésére és folyamatos tanácsokkal látja el őket, hogy Málna élete minél könnyebb legyen. Beszélt a szeparációs szorongás okairól és arról is, hogy mit lehet tenni a leküzdésére, megelőzésére. Véleménye szerint egyre jobban kutyázunk, de még sokat kell fejlődnie a szakembereknek és a gazdiknak is, hogy utolérjük a kutyáinkat.

Szigeti F. Judit, pszichológus az emberi oldalról elemezte a problémát, alátámasztva azt, amit mi kutyások már régóta tudunk, hogy a kutya érzelmei a gazdára vannak hangolva. Az állatok érző lények, a kutya és gazda között kötődés alakul ki, még akkor is, ha a gazdi ezt kevésbé veszi észre vagy kevésbé értékeli. Több kutatási eredményt ismertet, amelyek mind-mind a kutya nagyszerűségét mutatják.

A kutyák viselkedése visszatükrözi azt, amit gazdájuktól kaptak, ha egy gazda leadja a kutyáját a menhelyeinken és mindenféle rossz dolgot állít róla, azt mindig fenntartással kezeljük, főleg, ha érezzük, hogy az egésznek csupán az a célja, hogy a gazda saját magát megnyugtassa, ő igenis jogosan válik meg az állattól. Sokszor elmondtuk, hogy buta kutya nincs, csak neveletlen, akit a gazdája nem tanított meg.

Következzék két kutyánk története, melyek hátterében a szeparációs szorongás áll. A menhelyeken ez a probléma nem tud felszínre kerülni, hiszen ott az állatoknak kevesebb az emberi kapcsolata és falkában élnek. Sokszor az otthoni körülmények alakítják ki a szorongást, ami kezdetben nem is jellemezte az állat viselkedését.

Gildit 4-5 hónapos korban fogadták örökbe, nyugodt, szemlélődő kutya volt. Néhány hónap elteltével a gazdi elkezdett irogatni a menhely facebook oldalán, amikor tanácsokat kapott újabb és újabb problémát hozott fel. Világossá vált számunkra, hogy a kutyában szeparációs szorongás alakult ki, a levelekből kiderült, hogy a család életvitele alakította ezt ki nála. Tanácsokkal láttuk el a gazdit, ajánlottuk szakembereink segítségét, de a gazdi ezeket mind eleresztette a füle mellett és arra hivatkozva, hogy dolgoznia kell, visszahozta Gildit.

A kutya szempontjából ez volt a legjobb, ha már nem voltak hajlandók foglalkozni vele. Nyilván már az örökbe fogadáskor tudták, hogy dolgoznak. De nem ítélkezni akarunk, csak szeretnénk, ha a tanulságot mindenki megértené, az örökbe fogadás komoly és átgondolt döntés kell legyen, a kutyák nem plüssállatok. Gildit megviselte ez a néhány hónap, egy izgága, bizonytalan kutyát kaptunk vissza. Most sokat kell vele foglalkozni, hogy visszakapjuk a mi kedves, nyugodt Gildinket.

Szonja először alig néhány hetesen érkezett hozzánk, a Fehérvári Állatotthon gondozásába, kidobták, korán elválasztva az anyjától, ez már sajnos elég lehet ahhoz, hogy egy kutyában kialakuljon a szeparációs szorongás. A menhelyen nem jelent meg a probléma, Szonja egy nagyszájú és kedves kölyök volt, nagyokat játszott hasonló sorsú társaival. Hamar gazdára talált, ahonnan azonban rövid idő alatt visszakerült, a gazdik arra hivatkoztak, hogy a gyermeknél nem várt allergia jelent meg. Ez a rövid idő alatt bekövetkező többszöri változás már nyilván megviselte őt.

Újabb gazdi jelölt érkezett, hosszan elbeszélgettünk, elmondtuk, Szonja ismert előéletét, kértük, hogy csak akkor fogadja örökbe Szonját, ha tényleg komolyan gondolja és ad neki elég időt az új környezethez való alkalmazkodásban. A munkánk nagyrészben épül a bizalomra. elhisszük és reméljük, hogy aki örökbe fogadás miatt érkezik a menhelyre, az komolyan gondolja és érti, hogy mire vállalkozik. Felnőtt emberektől ez talán jogos elvárás.

Sajnos Szonja erről a helyről is néhány nap alatt visszakerült, itt a probléma először az volt, hogy a barát allergiás lett rá, majd az, hogy nem jön ki a macskával. Ez utóbbiról nem is tudtunk, mármint arról, hogy macska is él a lakásban és nyilvánvalóan néhány nap se a kutyának, se a macsknak nem elég az alkalmazkodáshoz, elfogadáshoz.

Újabb gazdijelölt, újabb alapos beszélgetés, az előélet ismertetése, de nagyon ragaszkodtak Szonjához, állításuk szerint felkészültek.

A társasházban azonban a kutyában addigra kialakult szeparációs szorongás miatt konfliktusok kezdődtek a többi lakóval, a gazdi nem volt hajlandó ezeket felvállalni arra az időre, míg – megfelelő technikákkal és szakemberek segítségével – átsegítették volna Szonját a stressz leküzdésén. Nem adott esélyt a kutyának, aki így újra az állatotthon lakója. Kutyaiskolába jár, okos, értelmes, és mégsincs szerencséje a gazdikkal.