Állat- és természetvédelem a szemléletformálás eszközeivel

Minden évben egyre népszerűbbek azok a szavazások, ahol megválasztják az adott év növényeit, állatait, melyeknek a szakemberek nagyobb figyelmet szentelnek és a média segítségével fel tudják hívni a figyelmet ezen élőlények fontosságára, védelmük alapjaira. Összegyűjtöttük az idei szavazások "győzteseit". A szó azért van idéző jelben, mert nem az a lényeg, hogy mi lett a végeredmény, hanem az, hogy minél több embert mozgósítsunk a természetvédelem érdekében, minél többen figyeljenek fel a környezetünkben élő értékekre és óvják, vigyázzák őket.

Az év emlősfaja  a földikutya (Nanospalax leucodon). Sokan még a létezéséről sem tudnak. Az ember környezetalakító hatása miatt ez az állat mára veszélyeztett lett, hiszen a legeltetés a legtöbb helyen megszűnt, márpedig az elengedhetetlen ezen állatok túléléséhez. A földikutya eszmei értéke 1.000.000 forint. Hengeres testalkatú rágcsáló, hossza 15–24 cm, súlya 25-35 dkg. A föld alatti életmódhoz alkalmazkodva fülkagylói nincsenek, szemeit bőr borítja, így legfeljebb csak a fény/sötét megkülönböztetésére alkalmasak. Nincsen farka, és nincsenek erőteljes ásólábai, mint a vakondnak, járatait fogaival és a fejével túrja.

 Hatalmas metszőfogaival maga ássa a földalatti járatait, melyekben él, a felszínre nagyon ritkán jön, nincs is a felszínre vezető kijárata. Túrásai a vakondénál magasabbak és szélesebbek, egyenes vonal vagy ív mentén sorakoznak egymástól 1,5-2 méteres távolságra. Alagútrendszerét a járatokon kívül élelemraktárak, fészkek és üledékgödrök alkotják. Az állandó járatok fala kemény, mert a felesleges földet az orrával a falakba döngöli. Növényevő, föld alatti gyökereket, gumókat, hagymákat fogyaszt. Erősen territoriális állat, a párzás és szaporodás időszakán kívül magányosan él. Az állatok föld alatti hangjelzésekkel kommunikálnak a szomszédos járatok lakóival. Szaporodási időszakuk január-március között van, a nőstények rendszerint évente egyszer ellenek, kb. 28 nap vemhesség után. Az utódok száma 1-6, leggyakrabban 2 vagy 4. A kölykök többnyire április közepéig megszületnek, legkésőbb ősszel elhagyják az anya járatrendszerét és önálló életet kezdenek. A hajdúbagosi földikutya rezervátumban lehet ezekkel az állatkákkal és életmódjukkal ismerkedni.

Elterjedési területe (zölddel):

Az év madara a vándorsólyom (Falco peregrinus). Idén 20 éve, hogy ez a gyönyörű madár visszatért hazánkba, köszönhetően a természetvédelmi intézkedéseknek.

Hazánkból való kipusztulását a fészekrablások és a rovarírtó szerek használatának elterjedése okozta. A DDT használatának betiltása és egyéb intézkedéseknek köszönhető, hogy ma már újra láthatjuk hazánkban. Nem vonuló, de vándorló ragadozó madár, fő tápálékát madarak adják, melyeket a levegőben kap el, de fogyaszt más gerinceseket is. Egy életre választ párt magának és mindig ugyanarra a költőhelyre tér vissza. Az udvarlási szertartás a levegőben zajlik, a két madár köröz, zuhanórepüléseket mutat be. A hím repülés közben zsákmányt ad át a tojónak, hogy az átadás sikeres legyen, a tojó rövid ideig a hím alatt háton repül, míg karmai közül át nem veszi az áldozatot. 330 km/h sebességével elnyerte a leggyorsabb gerinces állat címét. Évente egyszer költ, 2-5 tojást rak.

29-33 napos kotlás után kelnek ki a kérmfehér pihés fiókák, akiknek a lába a testükhöz képest nagyon nagy, mindkét szülő részt vesz a gondozásukban. A fiatalok 42-46 nap múlva repülnek ki, de még két hónapig a szülőkkel maradnak, akik etetik őket. Vadászterülete 40-200 négyzetkilométer. Eszmei értéke 500.000 forint. 

A vándorsólyom röpképe:

A vándorsólyom elterjedési területe:

Az év kétéltű-hüllő faja az elevenszülő gyík (Zootoca vivipara). Magzatburkú tojásokat rak, melyekből fél óra alatt kikelnek a kis gyíkok. Legfeljebb 16-18 centimétresre nő, a farokrész a testhossz 60 %-át kiteszi. 

Nyirkos, hideg területen él, ezért gyakran látható kevésbé meleg, borús időben is. Nappal aktív, éjszakára kövek alá vagy rágcsálók ásta üregbe bújik. Férgeket, csigákat, ritkábban ízeltlábúakat fogyaszt. Októberben száraz, fagymentes helyre vonul téli álomra, március végén-április elején bújik elő. Szaporodási időszaka májusban van, a tojások az anyaállat testében fejlődnek, a kikelő kisgyíkok 4,5-6 centiméteresek, azonnal önálló életet kezdenek.

Állományát a természetes élőhelyének csökkenése fenyegeti. Sok természetes ellensége van: keresztes vipera, rézsikló, madarak, a kicsiket nagyobb ízeltlábúak is elkaphatják. Hazánkban minden kétéltű és hüllő védett. Ennek a fajnak az eszmei értéke 100.000 forint

Elterjedési területe:

Az év halfaja a balin (Leucispus aspius). A pontyfélék családjába tartozó ragadozó. Torpedó formájú, áramvonalas testét ezüstös pikkeleyek fedik, alsó úszói pirosak. A nagyobb folyók nyílt vizeit kedveli, de jó az alkalmazkodó képessége. A vízszennyezésre nagyon érzékeny, így a Natura 2000 területek egyik fontos jelölőfaja. Hazánkban engedélyezett a horgászata, akár 10 kg feletti példányai is lehetnek. Az ikrából kikelő ivadék először planktonikus szervezeteket fogyaszt, majd áttér az alsóbbrendű rákokra, később a vízbe pottyanó rovarokat, és a halivadékokat eszi, később tér át a ragadozó életmódra, akkor kisebb halakra, főleg küszökre vadászik. 3-4 éves korában válik ivaréretté. Márciusban kezdi az ívást. Sóder- vagy homokpadokra, esetenként gyökerekre rakja 300-400 000 ragadós ikráját. Nem védett, horgászható faj.

 
 

Az év rovara az óriás szitakötő (Anax imperator). Szárnyainak fesztávolsága a 10 centimétert is meghaladhatja. Az egy vagy két évig tartó, vízben töltött lárvaállapot után a kifejlett szitakötő 4 hétig él a nyári időszakban, a hímek kék, a nőstények zöld potrohuak.

A hímek magányosan élnek, erősen területőrzők. Repülési és manőverezési képességeik lenyűgözőek, két pár szárnyukat külön-külön is tudják mozgatni, zsákmányállataik a repülő rovarok (legyek, bögölyök), így értékét nem is kell magyarázni. Lárváik apró gerincteleneket fogyasztanak. A zsákmányszerzésben hatalmas, több ezer egységből álló összetett szemük segíti őket, mellyel a zsákmány villánygyors mozgását is kitűnően tudják követni. 

Fejlődésük átváltozás, a lerakott petékből lárvák lesznek, melyek egy-két évig fejlődnek a vízben.

A képen a kibújás pillanata:

Az átváltozás folyamata:

A vizes élőhelyek eltűnésével veszélybe kerülhet a faj, de jelenleg még nem áll védelem alatt. Magyarországi elterjedése látható az ábrán:

Az év vadvirága a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe). Védett évelő növény, természetvédelmi értéke 10.000 forint. Az élőhelyét adó lápos, mocsaras rétek kiszáradása miatt csökken az állománya, hegyi réteken és erdei fenyvesekben is lehet vele találkozni. A nyár elejétől a fagyok beálltáig virágzik, 3-5 cm-es kék virágai vannak, szára akár 50 cm-es is lehet.

Jelentőségét növeli, hogy a kihalással fenyegetett fajok listáján szereplő Szürke hangyaboglárka nevű lepkefaj túlélésének a záloga. Ez a lepke ugyanis csak a kornistárnics virágaira hajlandó lerakni a petéit.

Szaporodásukhoz a kornistárnics mellett  hangyákra is szükségük van. A Szürkés hangyaboglárka (Phengaris alcon), - eszmei értéke 50.000 forint -, ugyanis petéit a növény virágzatába rejti, majd ezek lárvastádiumuk vége felé kirágják magukat és a földre pottyannak. A földön a hernyókat hangyadolgozók a fészkükbe viszik, és ott felnevelik (a hernyók hangyalárvaként, úgymond „kakukkfiókaként” viselkednek, lényegében tehát fészekparaziták). A bebábozódásuk is a hangyabolyban történik meg. Rajzásuk július-augusztus határán éri el a csúcsot.

Az év fája a virágos kőris (Fraxinus omus). Az olajfafélék családjába tartozó fa a száraz és félszáraz, mészköves talajokat kedveli. Görbe törzse 8-10 méter magasra nő, lombozata szabálytalan alakú. Tavasz végén-nyár elején nyílik sárgásfehér, dús bugavirágzata, rovarok porozzák be. Tölgyesekben, bokorerdőkben állományalkotó lehet. A szennyezett levegőt és a szárazságot jól tűri, ezért alkalmas véderdők, erdősávok telepítésére.

 

Virágai a lombfakadás után április-júniusban nyílnak, rovarok porozzák be.

Termése októberben érik be.

Az év gombája a süngomba (Hericium erinaceus). Ehető, védett gomba, melyet gyógygombaként széles körben alkalmaznak. A páradús környezetet szereti, az idősebb fák sebén, kidőlt törzseken élősködik. Színe a halványbarnától a vöröses árnyalatig terjed. A spórák színtelenek, gömb alakúak.

Élelmiszerként is fogyasztható, vajban vagy olajban párolva, panírozva fogyasztható. Tápanyagtartalma hasonló a többi gombáéhoz, de az eszenciális aminosav tartalma rendkívül magas. A kínai népi orvoslás régóta használja. Légzőszervi és idegi megbetegedések esetén használható a legeredményesebben, de gyomor- és bélpanaszokra is jó.

Az év ásványa a fluorit (folypát). Egyedi különlegessége, hogy uv-fényben fluoreszkál, magát a fényjelenséget is az ásványról nevezték el. A kohászat segédanyaga, a vegyiparban fluorsav előállításra használják, átlátszó változataiból optikai lencséket csiszolnak. 6,5 millió tonnát bányásznak belőle évente.

Az év ősmaradványa a Balatonites-ammonitesz. A triászban élt egykori puhatestű kiváló korjelző. A Balatonites balatonicus zóna 242,5 millió évvel ezelőttől 241,5 millió évvel ezelőttig tartott. Ekkor éltek az egykori világtengerekben a Balatonites nemzetség fajai. Maradványaik előkerültek az Alpok, a Kárpátok, a Balkáni-félsziget, Kis-Ázsia és Nevada területéről is.